|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 8 találat | lapozás: 1-8 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Tóth György 2005. január 5.Szentkatolna község önkormányzata az Illyés Közalapítvány támogatásával a múlt esztendő végén színes, fényképes községismertetőt jelentetett meg. A kiadványt összeállította és szerkesztette dr. Borcsa János magyartanár, irodalomkritikus. Az igényes kivitelezésű füzet a nagyközséget alkotó Szentkatolna, Hatolyka, Kézdimartonfalva, Kézdimárkosfalva és Imecsfalva legfontosabb történelmi-földrajzi adatait, látnivalóit tartalmazza, s bemutatja a község legnevesebb szülötteit: Bakk Endrét, Bálint Benedeket, Bálint Gábort, Barabás Miklóst, Bodola Lajost, Csereiné Zathureczky Emíliát, Mágori Varga Bélát, Tóth Györgyöt és Pál Istvánt. A füzet a sepsiszentgyörgyi Cova-print nyomdában készült. /(Iochom): Községismertető Szentkatolnáról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 5./2006. augusztus 8.Székelyudvarhelyen a Dr. Bányai János Műszaki Kollégium ad otthont az idén újra megszervezett erdélyi gitártábornak. A program egy hétig tart, a legfontosabb itt a zene és a tanulás. A basszusgitárosok azt vallották magukról, kihalóban lévő „állatfajták”, mert ez nehezebb, mint a más típusú gitározás. Hat évvel ezelőtt szervezte meg először három lelkes fiatal, Cracea Ádám, Fodor László és Szép-Tóth György a gitártábort, melynek nemzetközi és vándortábor-jellege van. Magyar és román fiatalok egyaránt jönnek. /Tóth Adél: Tábori varázs gitárszóval. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 8./2007. augusztus 22.Hetedik alkalommal szervezték meg idén az Erdélyi Gitártábort augusztus 4–11-e között a Maros megyei Erdőcsinádon. A szervezők, Cracea Ádám és Szép-Tóth György szerint az évente gyarapodó résztvevők száma idén már meghaladta a hatvanat. A táborozókat a helybéli református lelkipásztor által vezetett ifjúsági központban szállásolták el. /László Szabolcs: Véget ért a VII. Erdélyi Gitártábor. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 22./2008. augusztus 11.Zilahi Csaba kolozsvári rádiós kezdeményezte, különböző zenekarok gitárosai éltetik tovább az immár nyolcadik alkalommal megrendezett, augusztus 5–12. között zajló Erdélyi Gitártábort. Idén a Maros megyei Erdőcsinádon gyűltek össze a tanulni vágyó kezdő és haladó gitárosok. Zilahi Csaba két év múltán nem tudta vállalni a tábor körüli intéznivalók lebonyolítását, így változott a szervezőbrigád. Idén Szép-Tóth György, a marosvásárhelyi After Midnight zenekar basszusgitárosa volt a gitártábor szervezője. Pápay Kamilla, a Sapientia Egyetem kommunikáció szakos hallgatója segített a szervezésben. Idén hatvannál is többen táboroznak Erdőcsinádon. /Máthé Éva: Cserehúr, pengető. = Krónika (Kolozsvár), aug. 11./2015. szeptember 2.Gábor Felicia: a csángók elszakíthatatlan részei a magyarságnak, de eltűnésüket csak lassítani lehetA történelem sok nemzetet ítélt arra, hogy lassan eltűnjön a népek tengerében, és bármennyire is szeretnénk ennek ellenkezőjét, a jelek szerint ez a sors vár a csángómagyarságra is. A folyamatot lassítani lehet, de a Csángó vagyok, és a Csángó élet című könyvek szerzője szerint visszafordítani, aligha. Gábor Felicia nem tartja irodalmi értékűeknek munkáit, megírásukkal egyetlen cél vezérelte: megőrizni a jövő nemzedék számára a csángók különleges magyar nyelvét. Gábor Feliciával ifj. Tóth György beszélgetett. A szerző, akinek 11 testvére született, elmondta, hogy a művei az ő családja átélt éveit mutatják be, de ez bármelyik lujzikalagori család élete is lehetne. Ahogy „megnyíltak a sorompók, úgy Csángliából mindenki ment, amerre tudott”, neki is szinte mindegyik testvére Olaszországban van, a testvérei közül csak ő él egyedül Magyarországon – panaszolta Felicia. A továbbiakban arról folyt a beszélgetés, hogy úgy a román, mint a vatikáni hatalom gáncsoskodása miatt a hit gyakorlása sem történhet magyarul Csángóföldön. Hajdanán az óvodában, akárcsak az iskolában számukra megtiltották, hogy magyarul beszéljenek, és azután, amikor már lehetett volna magyarul beszélni, a csángók már nem beszéltek magyarul – magyarázat a szerző. Gábor Felicia meghatódva mesélt azokról az időkről, amikor ’89 után az ők házukban tartották az első magyar miséket, az öregek pedig magyar nyelven mondhatták végre azokat az imákat, amiket addig csak románul, vagy latinul mondhatták, hallhatták. Egy másik érzelmileg megindító és nehezen feldolgozott emléke Gábor Feliciának az, amikor 13 évesen Csíkszeredában az iskolában tudta meg, hogy ő csángó, anyanyelve pedig a csángó – jelentette ki a Csángó vagyok, és a Csángó élet című könyvek írója. Gábor Feliciának meggyőződése, hogy a csángók eltűnését csak lassítani lehet, mert a fiatalok elmennek, és ha esetleg néhányan majd vissza is költöznek, de azok és gyermekeik már nem fognak csángóul beszélni. Kossuth Rádió Gábor Felicia: Csángó élet /Magyar Napló Kiadó, Budapest, 2015 Erdély.ma 2015. szeptember 29.Interjú – A második bécsi döntés: történészek és túlélők szemévelTóth György, Magyarszovát: … a kecske átment Magyarországra, az erdőn keresztül. A román katona ment utána … z 1940. augusztus 30-i második bécsi döntés 75. évfordulója alkalmával az Agnus Rádió interjúsorozatot indított. A Szabadság és az Agnus Rádió együttműködése révén az újságban is közöljük az interjúk szerkesztett, rövidített változatát. A sorozat negyedik részében a 87 esztendős magyarszováti Tóth Györggyel beszélgetünk arról, hogyan élték meg a Mezőségen a II. bécsi döntés időszakát. Az interjút Szegedi Csaba készítette. – Amikor Ön gyerek volt, hogy éltek itt Magyarszováton? – Elég nehezen. Mert nekünk nem volt semmi jogunk, mi át voltunk ide lökve! Aztán csináltuk, ahogy csináltuk, de sikerült túlélni! Nem volt meg az a jogunk, hogy valamit beszéljünk, vagy kérjünk valamit, hogy ez vagy az kellene nekünk, ezt vagy azt intézzék el. Nem intézték el! Azt mondták, hogy majd mikor lesz rá idejük, mert most nagyon foglaltak. Egyszóval el voltunk nyomva. Én a „major”-ral jóba estem Bejöttek a magyarok egészen Kájánig, a románok pedig itt maradtak. Nem mondhatom, hogy rosszul bántak velünk. Volt egy tiszt, nem tudom, hogy milyen rang lehet magyarul, de románul „domnu’ majornak” mondták. Vele nagyon jól egyeztünk. Az ide kirendelt határőrök itt szálltak meg a mi udvarunkon, és vele összebarátkoztunk. Már annyira jóba voltunk, hogy mikor megnyílt a konyha itt a faluban, hozták neki az ételt, s neki külön kosztot hoztak, mivel ő tiszt volt. Drága jó húst kaptak. Jó finom volt! Hívott engem is, hogy „hai băiete, stai la masă!” Odamentem, nem ellenkeztem, mert nem akartam megsérteni. Ettünk, meg minden, egyszer csak azt mondja, hogy „hai să mergem afară.” Kijöttünk, az udvar közepén volt egy boglya szénánk, a katonák pedig lovakkal jöttek, egyik katona tépte a szénánkat. Mondom, hogy „domnu’ major, ni ăla mulge fân!” Odament hozzá és egy jó nagyot a seggébe rúgott! Többet tőlünk semmi-semmi el nem tűnt, amíg ők itt voltak! A szomszédságban folyton tűntek el dolgok, de nálunk soha semmi. A szomszédok folyton jártak panaszt tenni, hogy tőlük ezt vittek el, hogy náluk ezt csináltak. Mondták nekünk is, de én mondtam, hogy tőlünk semmit nem vittek el. Meg voltak lepődve. Mondom, hogy én a „major”-ral jóba estem, és semmi-semmi nem veszett el. Ilyen téren nagyon jól voltunk. – Nem szomorkodtak, hogy Magyarszovátot nem csatolták vissza az anyaországhoz? – Nem voltunk elkeseredve, mert élt bennünk a remény, hogy jönnek előre. Nekünk nem voltak nagyobb problémáink, mi tűrhető módon éltünk, mivel ahogy már említettem, sokat segített rajtunk a „major”. De más helyt csináltak gazságokat. Csináltak. Egyszer hoztak ide hozzánk egy nagy borjút, már jó érett volt. Levágták, mikorra tegyék oda főni, jött a parancs, hogy „előre”. Jöttek a román katonák két nagy lóval, olyat még nem is láttam, felderítők voltak, nagyon fájin lovak voltak. Mikor hozzám értek, kérdezték, hogy „Măi băiete! Tu eşti român sau ungur?!” Mondom „Român! Să trăiţi!” Elhaladtak… Édesanyám itt állt a tornácban, elkezdett kiabálni utánam, hogy „Gyere be, hagyd a nyavalyába, mert csak megjárod velük!” Elmentek, túl a szomszédban összeszedtek egy csomó mindent, pokrócokat, lepedőket az ágyról, minden félét. Aztán mentek tovább. Úgyhogy én így lettem román! Román iskolába jártam, így hát jól tudtam románul, akármerre mentem. Hogy mit tanultunk? Hát olvastunk, írtunk, tanultunk földrajzot, történelmet és számtant. Más nem volt. De mindent románul tanultunk. Nálunk úgy volt, hogy az unitáriusoknak meg volt engedve egy magyar iskola, de csak négy osztályig. Utána pedig át kellett jöjjenek a román osztályba. De bár négy osztályig volt magyar iskolájuk. Mikor átkerültek hozzánk a román osztályba, mi csúfságoltunk velük, mert nem tudtak románul. Még verték is őket az osztályba, mert kérdeztek tőlük valamit, és nem tudtak rá felelni. Nálunk verték a gyerekeket a tanítók. Bizony. Vagy a vesszővel, vagy csaklizták. – Csak a magyar, vagy a román diákokat is megverték? – Hát csak a magyarokat, mert ők nem tudtak románul! Egy román kapott, amíg én kijártam a 6 osztályt, mikor hetedikes voltam, kitört a háború. Az iskolába beterelték a sebesülteket, nem jártunk többet, csak hat osztályt jártunk. Egy román kapott, amíg én jártam azt a hat osztályt! Egy román. Mocan Mitrunak hívták, történelemből kellett elmondjunk egy leckét, könyv nélkül. Az fel volt adva nekünk, hogy másnap abból felelünk. Én nagyon szerettem a történelmet, és szeretem ma is, elég volt elolvasnom a leckét, már tudtam is. Nagyon sok történelmi regényt is olvastam: Egri Csillagok, Sándor Mátyás, Rejtelmes sziget. Ettől a Mocan Mitrutól is kérdezték a leckét, de nem tudta elmondani. Ezért jól elfenekelte a tanító, hogy román létére nem tudja a történelem leckét, s mi magyarok tudtuk. Szabadság (Kolozsvár) 2016. március 22.Magyar Örökség díjas a Határok nélkülSzombaton adták át a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a Magyar Örökség Díjakat. Az erdélyi kitüntetettek nevét és munkásságát szükséges megismernie a hazai közönségnek is. Mindenekelőtt a díjazottak nagyváradi vonatkozása tölti el megelégedéssel az olvasót. A Határok nélkülcímű közkedvelt rádióműsor és munkaközössége is részesült a kitüntető címben. Dr. Szili Katalin jogász, humánökológus, miniszterelnöki megbízott, az Országgyűlés volt elnöke méltatásában, laudációjában hangsúlyozta, hogy „az alkotó közösség napról-napra tudósít, hírt ad a magyar nemzetrészek életéről, törekvéseiről, összeköt, elhozza hangjukat Magyarország és a világ magyarsága számára. A hiteles tájékoztatásért Budapesten a szerkesztőségben, Lánczi Ágnes és Benkei Ildikó, valamint Moszkovits János, illetve vendégszerkesztőként ifjabb Tóth György és Bereki Anikó felel, aki a kéthetente készít kulturális tartalmú Határok nélkült. Erdélyben, a Partiumban, és a Bánság romániai részén Oláh-Gál Elvira Csíkszeredáról, Erdei Edit Zsuzsánna Marosvásárhelyről, Szilágyi Szabolcs Kolozsvárról, Ionescu Nikolett Nagyváradról, Pataky Lehel Zsolt Aradról, Lehőcz László pedig Temesvárról jelentkezik. A Délvidéken, Vajdaságban, illetve a Bánság szerbiai részén, Újvidéken: Ternovácz István, Szabadkán: Németh Ernő, Nagybecskereken és Muzslyán: Kónya-Kovács Otília, Kárpátalján, Ungváron: Iváncsik Attila, Felvidéken, Pozsonyban: Haják-Szabó Mária tudósít napról-napra. Magyarországon Miskolcról segíti a felvidéki munkát Mács Ildikó, aki gyakran jár át Kassára, Rimaszombatba és a Gömöri térségbe. Salgótarjánból Tarnóczi László látogat el rendszeresen a Felvidékre, Mátészalkáról Zsoldos Barnabás Szatmárba, a Partiumba, Ungba, Ugocsába, Budapesten pedig Cservenka Judit a diaszpóra és a Kárpát-medence magyarságának hiteles, tapasztalt ismerője és megismertetője. Nélkülük nem szólalhatna meg napról-napra az este fél hétkor kezdődő Határok nélkül.” Nemzetpolitika naprakészen A műsor hitelesen tájékoztat a Kárpát-medence és a diszpóra magyarságát érintő politikai, kulturális, oktatási, identitás és társadalomszervezés aktuális kérdéseiről, nem megfeledkezve a történelmi hagyományokról, illetve az egyházak közösségszervező tevékenységének bemutatásáról sem. A legfrissebb hírek mellett a Határok nélkül kiemelt figyelmet fordít a Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségek autonómia-törekvéseire és a számbeli kisebbségi léthelyzetből következő jogérvényesítésre és jogvédelemre egyaránt, feltárva a kisebbségekkel kapcsolatos állami politikai és a magyarságot érintő szakpolitikai hátteret is. „Mi tehát a határok nélkül? Nem csak hírforrás, hanem nemzetpolitika naprakészen. Hiszen az összetartozáshoz elengedhetetlen az egymásról való tudás, a magyarság képviseletéhez pedig a tájékozottság és a felkészültség, mivel magyarnak lenni nem csak születés és közjog, de minőség kérdése is, különösen a XXI. század gyorsan változó kihívásai közepette, amikor a tömegtársadalmak által kínált információs és identitásdömpingben az egyének és közösségek boldogulásának egyik legerősebb biztosítéka az önazonosság megőrzése. Ebben jelent tájékozódási pontot a Határok nélkül, melynek Márai Sándor gondolatával gratulálok a Magyar Örökség Díjhoz: „A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes.” – hangsúlyozta a laudátor. Gratulálunk Ionescu Nikolettnek, városunk közkedvelt rádió és televízió riporterének, aki az itt lakó magyarságunk életének eseményeit hűen tolmácsolja, „felteszi” városunkat a magyarság egyetemes térképére. Mivel nem lehetett jelen a felemelő ünnepségen, ezért a díjat számára a Körös-parti templomban adjuk át Húsvét napján. Veres-Kovács Attila, a Magyar Örökség és Európa Egyesület elnöke, a Magyar Örökség Bíráló Bizottságának tagja. erdon.ro 2016. augusztus 9.Véget ért a 16. Erdélyi GitártáborMint arról korábban hírt adtunk, augusztus elseje és hatodika között ez évben is sor került arra a zenei táborra, amely az országban a hasonló jellegű események közül a legrégebbiek közé tartozik. A tizenhatodik alkalommal megszervezett Erdélyi Gitártábor szombat reggel ért véget, a rendezvénysorozatnak immár második alkalommal adott otthont a Hargita megyei Bogdán szabadidőközpont. A tábor az elmúlt másfél évtized alatt folyamatosan fejlődött, megjelentek a gitárosok mellett a baszszusgitárosok, hangtechnikát, zeneelméletet is kezdtek oktatni, később meghívott előadók dobkurzusokat tartottak, rocktörténet is felbukkant bizonyos években, majd a művészetmenedzsment oktatása is megszokottá vált. Az előző évekhez hasonlóan az idén is változatos programokon, interaktív műhelymunkákon vehettek részt a táborozók. Amint azt a szervezők sajtóközleménye tudatja, az idén megjelent több mint harminc résztvevőt a szervezők új programstruktúrával várták, így téve változatosabbá az oktatást: interaktív workshopok, kiscsoportos szakórák, napi két színpadi gyakorlat tette lehetővé a tapasztalatszerzést. A szakórák délelőtt, a műhelymunkák délután zajlottak. Első nap György Zsolt vezette be a diákokat az elektromos gitárok világába, másnap György Imola interaktív zeneelmélet-kurzusa következett, melyet a Laney, az RCF és a Heil hangszerek bemutatója követett. Ezután Michael Acker nagybőgős és basszusgitáros a tempó és a zenei lüktetés betartásának fontosságát hangsúlyozta. Szerdán Szép-Tóth György hangtechnikus gyakorlatias tanácsokat adott a leendő előadóknak a színpadtechnikai fortélyokkal kapcsolatban, Székely Voland ütőhangszeres művész ritmusjátékból, dobtechnikából nyújtott ízelítőt. Csütörtökön Koszorús Krisztina – Koszika – énekesnő lendületes előadás keretében olyan technikákról beszélt, amelyek segítenek a lámpaláz leküzdésében, illetve megosztotta az előadó-művészet titkát: élvezni kell a produkciót! Szász Csaba ukulele-bemutatót tartott, délután pedig Alex Man gitárművész dzsesszkurzusa következett, amelyen különböző dzsesszhangzásokat szemléltetett és hasznos tanácsokkal látta el a táborozókat. A tábort gálaesttel zárták, amelynek keretében a résztvevők bemutatták a hét folyamán előkészített és begyakorolt produkcióikat, és lehetőséget kaptak arra, hogy színpadra lépjenek társaik, oktatóik előtt. A hét folyamán tanultakból összeállított gálaest sikerét az is mutatja, hogy a jelen lévő tanárok és diákok közös fellépése éjszakába nyúló örömzenélésbe torkollt. A tábort a Bethlen Gábor Alap támogatta. (Knb.) Népújság (Marosvásárhely) lapozás: 1-8
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
